A kockázatértékelés célja, hogy a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésére alkalmazott, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megteremtése érdekében tett munkáltatói intézkedéseket meghatározza.
Mit jelent a kockázatértékelés
A kockázatértékelés egy folyamat, ahol meg kell vizsgálni az adott munkakörülményeket és meg kell határozni a konkrét teendőket. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges matematikai valószínűségek vagy elméleti összefüggések megállapítása.
A kockázatértékelés gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat. Illetve, hogy a feltárt veszélyek kiküszöbölhetők-e vagy sem, és milyen személyi, tárgyi, szervezési intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a munkabalesetek és az egészségkárosodások megelőzhetők legyenek.
Veszély: minden olyan eszköz, felszerelés, anyag/keverék, módszer, gyakorlat, vagy munkakörnyezeti hatás, amely egy lehetséges sérülés vagy egészségkárosodás forrása lehet.
Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása.
Mire van szükség a kockázatértékeléshez?
A kockázatértékelés a munkavédelmi követelmények teljesülésének szisztematikus ellenőrzését, a hiányosságok, illetve szabálytalanságok feltárását, megszüntetését, és a kockázatok elfogadható szinten tartását jelenti. Legfőbb eszköze a széles körű munkavédelmi ismeretek ésszerű alkalmazása.
A kockázatértékeléshez esetenként szükségesek mennyiségi vizsgálatok, munkahigiénés mérések is, de nem igényel minden esetben laboratóriumi vizsgálatot, műszeres mérést, tudományos apparátust, vagy költséges szolgáltatást.
- A biológiai expozíciós mutatók a vizeletben és/vagy a vérben vizsgálhatók.
- Munkahigiénés vizsgálatok körébe tartozik a fizikai terhelés, igénybevétel vizsgálata is.
A kockázatértékelés fő céljai:
- valósuljanak meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételei,
- a megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő rangsorolása,
- a veszélyek megszüntetése vagy a fennmaradó kockázatok elfogadható mértékűre csökkentése.
Példa: Mindig veszélyes marad a gépjárművel történő közlekedés, hiszen annak veszélyforrásai nem szüntethetők meg. A kockázat mértékét viszont csökkenteni lehet a közlekedési szabályok betartásán túl, a műszaki állapot rendszeres ellenőrzésével, pihenőidő betartásával, stb.
Mi írja elő a kockázatértékelést?
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 1998. január 1-jétől vezette be munkáltatói feladatként a kockázatértékelést. Az Mvt. kimondja, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel.
Az Európai Unióban kockázat-analízisnek (kockázatelemzésnek) nevezik azt a folyamatot, amely során a kockázatot meghatározzuk (kockázatbecslés), majd a megfelelő intézkedésekkel csökkentjük (kockázatkezelés) és a kockázatkezelés eredményeiről az érintetteket tájékoztatjuk (kockázat-kommunikáció).
A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendelete ebben az értelemben használja az EU harmonizált fogalmait.
Az Mvt.-ben alkalmazott „kockázatértékelés” általában a kockázatbecslést és a kockázatkezelést együttesen jelenti.
Mikor kell elvégezni?
A munkáltató a kockázatértékelést, és a megelőző intézkedések meghatározását – eltérő rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni.
Előzetes kockázatértékelés szükséges az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés több, nevesített követelményének meghatározásához is.
Például az egyéni védőeszközök kiválasztásához, illetve a veszélyes anyagokkal, keverékekkel végzendő tevékenység módszereinek és a szükséges intézkedések meghatározásához.
Természetesen vannak olyan körülmények vagy paraméterek, amelyeket csak a tevékenység megkezdése után lehet pontosan azonosítani, megállapítani vagy mérni. Ilyen például a zaj, rezgés, veszélyes anyagok/keverékek expozíciója, amelyeket csak üzemi körülmények között lehet pontosan azonosítani.
Ezeket a méréseket a tevékenység megkezdésekor (pl. próbaüzem alatt) mihamarabb el kell végezni, hogy a károsító hatást megelőzzük.
Különleges esetek
A munkáltatónak figyelemmel kell lennie arra, hogy külön jogszabály tartalmazza az Mvt. szerinti 3 éves határidőnél szigorúbb előírást. Bizonyos tényezők vonatkozásában a jogszabálynak megfelelő időközönként kell újbóli kockázatértékelést végezni.
Az általános előírástól való eltérést, azaz speciális jogszabályi rendelkezés alkalmazásáta veszélyek, a veszélyeztetés várható bekövetkezésének valószínűsége és a következmények (egészségkárosodások, illetve megbetegedések) súlyossága, azaz a kockázati szint indokolja.
Milyen szempontokat kell figyelembevenni
A korábbi gyakorlatnak megfelelően, a kockázatértékelés során továbbra is figyelembe kell venni az egyes munkahelyi kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló külön jogszabályokban meghatározott szempontokat is. Ilyenek lehetnek például a zaj-, rezgésexpozíció, veszélyes anyaggal/keverékkel végzett tevékenység, rákkeltő anyagok, biológiai tényezők stb.
Az időben soron következő kockázatértékelés elvégzése nem feltétlenül jelenti a kockázatértékelés teljes körű megismétlését. Azt azonban szükséges megvizsgálni, hogy a legutóbbi kockázatértékelés elvégzése óta történt-e olyan változás a munkakörnyezeti vagy kockázati tényezőkben, amely indokolja a kockázatértékelés adott szempontra történő elkészítését.
Meg kell állapítani, hogy a korábban meghatározott kockázatcsökkentő intézkedések megfelelőek, hatásosak voltak-e, és csökkentek-e a kockázatok, illetve a fennmaradó kockázatok mértéke továbbra is elfogadható szinten van-e.
A kockázati tényezők megváltozása
A kockázati tényezők megváltozását a munkáltató köteles megvizsgálni. A három évenként esedékes kockázatértékelési kötelezettségen túl újbóli kockázatértékelést kell végezni, ha a munkakörnyezeti tényezőkben bekövetkezhetett olyan változás, amely beavatkozást igényel.
Az Mvt. a kockázatértékelés újbóli elvégzése indokaként nevesíti a következő tényezőkben bekövetkezett változást:
- az alkalmazott tevékenység,
- a technológia,
- a munkaeszköz,
- a munkavégzés módja.
Továbbá minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatás, amely eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak.
Az Mvt. kiemelten ideérti:
- a munkaklíma terhelést;
- a zajterhelést;
- a rezgésterhelést,
- légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változását).
Az Mvt. hatályos rendelkezése szerint a kockázatértékelés indokolt elvégzésének a változásokra kell kiterjednie. Az indokoltnak tekinthető esetekre nem lehet általános, minden körülményre érvényes szabályt meghatározni.
A munkáltatónak az adott munkahely figyelemmel kísérése alapján kell megállapítania, hogy a munkakörülményekben bekövetkezett változások befolyásolták-e olyan mértékben a kockázatokat, ami miatt az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételei már nem biztosítottak.
Példák:
A gyártósor új helyre költöztetése esetén újra meg kell határozni a munkavállalókat érő zajterhelést akkor is, ha azonos el-rendezésben, azonos gépeket kívánnak üzemeltetni.
A meglévő munkaeszközök között/mellett üzembe helyezett és használatba vett új munkaeszköz vizsgálatakor a többi munkaeszközzel való kölcsönhatást is vizsgálni kell. Továbbá értékelni kell a munkavállalók (és a munkavégzés hatókörében tartózkodók) esetleges veszélyeztetését is.
A kockázatértékelés során észlelt közvetlen veszélyt azonnal meg kell szüntetni (a munkáltatónak a közvetlen veszélyt jelentő munkavégzést, a munkaeszközt, technológiát azonnal le kell állítania).
Indokolt esetek
Jogszabály: Mvt. 54. § (7) bekezdés e) pont
Az Mvt. 2013. december 1-jétől a korábban soron kívül végzendő kockázatértékelésre okot adó körülményeket is „indokolt esetként” nevesíti. Ilyen esetek különösen azok, amikor az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben:
- munkabaleset következett be,
- fokozott expozíció, vagy
- foglalkozási megbetegedés fordult elő.
Nem minden munkabaleset jelent feltétlenül okot a kockázatértékelés újbóli elvégzésére az adott hiányosság vonatkozásában.
A munkáltatónak a balesetvizsgálat során meg kell állapítania, hogy az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, vagy a munkavégzés módjának hiányossága közrejátszott-e a munkabalesetben.
Soron kívüli kockázatértékelés
A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet ezzel ellentétben továbbra is soron kívüli kockázatértékelést ír elő.
A 7.§ c) pont alapján a munkáltató köteles a halálos, tömeges foglalkozási betegség, valamint tömeges fokozott expozíció, illetve ugyanazon kóroki tényezőre visszavezethető, ugyanazon tevékenységgel kapcsolatosan ismételten előforduló fokozott expozíciók esetén az Mvt. 23. §-ának (2) bekezdése szerinti soron kívüli ellenőrzést lefolytatni, és az 54. § (3) bekezdése szerinti soron kívüli kockázatértékelést elvégezni, amely a fentiek szerinti indokolt esetnek minősül.
Újból el kell végezni a kockázatértékelést, ha egy vonatkozó előírás valamelyikét az előző kockázat-értékelés során nem vették figyelembe, vagy pedig az előírás időközben megváltozott. Természetesen ilyen esetben az újbóli kockázatértékelést csak az adott előírás, illetve annak változása tekintetében kell elvégezni.
Ki végezheti a kockázatértékelést?
A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A munkáltató a kockázatértékelés elvégzésével megbízhatja az Mvt. szerint a foglalkoztatott munkabiztonsági, illetve foglalkozás-egészségügyi szakembert.
A saját szakemberek által végzett kockázatértékelés előnye a konkrét munkáltató tevékenységének és az adott munkakörülmények mélyebb ismerete. Ugyanakkor a külső szakemberek megbízásánál a más munkahelyeken szerzett tapasztalat vagy a kockázatértékelésben szerzett nagyobb jártasság jelenthet előnyt.
Megjegyzés: A bányászat területén (szénhidrogén-bányászat és föld alatti tárolás, föld alatti-föld feletti bányászat) a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülő feladatokat csak a szakterületnek megfelelő szakirányú bányászati szakképesítéssel is rendelkező személy végezheti el. [Mvt. 8. §, 54/2009. (X. 9.) KHEM r.]
